Békamentés Farmoson

Minden évben lehet látni a TV-ben is, hogy a Duna-Ipoly Nemzeti Park területéhez tartozó Farmos község mellett önkéntesek mentik a telelő helyükről a szaporodó helyükre igyekvő békákat. Menteni azért kell őket, mert a békák vonuló útját kettévágja az autóút. Ahol nincs békaátkelő építve az úttest alatt, ott csak a szorgos önkéntesek munkájával lehet menteni ezeket a kis kétéltűeket.

Kora reggel, álmosan, de jókedvűen indult neki a Keleti pályaudvarról kis csapatunk a Budapesttől bő 1 órányi vonatútra található Farmosra. Az állomásra beérésünk előtt már láttuk a DINPI (Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság) munkatársai által már korábban kifeszített hálókat, így nem is volt kérdés, hogy miután leszálltunk a vonatról merre induljunk el. Az állomástól nem messze találkoztunk a mentés vezetőjével, aki elmagyarázta és megmutatta a békamentés menetét. A kifeszített hálók tövébe a földbe vödröket ástak. Miután a békák éjszaka a szaporodó helyük felé vonulva átugorni nem tudják a hálót, így megpróbálják megkerülni azt és közben belepotyognak a vödrökbe. Mi ezeket a nem csak békával, hanem nyúlós, nyálkás, sárral teli vödröket „rámoltuk ki” reggel az érkezésünk után. Az éjszaka a vödörbe potyogott kis kétéltűeket megszámoltuk, majd átszállítottuk a Kékbegy tanösvény melletti nádasba. Némelyik próbált bágyadtan berekegni, de többségük megadóan tűrte a megpróbáltatásokat.

Eleinte kicsit tartottunk tőlük, a lányok kezdetben visítottak is, amikor a békák a kis lábacskáikkal kaparászva elindultak a kezükben, de aztán gyorsan összebarátkoztak és rengeteg jó és mókás képet, videót készítettünk a békák a mentése közben egymásról. Úgy tudom egyik lány sem találta meg a hercegét a békák között…:-)

A mentés közben rengeteg érdekes dolgot tudtunk meg a különböző békákról és gyíkszerű kétéltűekről. Találkoztunk minden féle dizájnjú pöttyös, okker és barna csíkos békával, ásóbékával, unkával, zöld levelibékával, tarajos gőtével. Az unkákról azt is megtudtuk, hogy mérgezőek. Piros hasukat felvillantják, így figyelmeztetve, hogy „nem vagyok ehető!”

A túra hossza kb. 2 km lehetett, de ez idő alatt rengeteg új élménnyel gazdagodtunk és sok új dolgot tudtunk meg a békákról, az élőhelyükről és a természetről. A békamentés nagyon jó és fontos dolog, szívesen vennék részt benne máskor is, de szerintem nagyon jó lenne, ha az utak építésekor az emberek a környező élővilágot is figyelembe vennék, hogy minél kevésbé veszélyeztessük a honos állatokat. Így például szerintem a békaátkelő alagút is nagyon jó megoldás lehetne Farmoson, Sikondán és a többi olyan útvonalon, amely a békák vonulását keresztezi.

Illés Alexander 9. nyek

BGSZC Berzeviczy Gergely Két Tanítási Nyelvű Közgazdasági Szakgimnáziuma

OM: 203061

1047 Budapest, Baross u. 72.

© Copyright Berzeviczy Gergely Szakg. 2020. Joomla weboldalak SiteFace Kft.

Search