BÖRTÖNLÁTOGATÁS

Iskolán kívüli programok

Írta: Kosinsky Miklós

Előzmények

Saját osztályommal és más, szakiskolai osztályokkal is részt vettem börtönlátogatáson.

Az igazgatónő által értesültem 2 évvel ezelőtt a lehetőségről, és azonnal felvettem a kapcsolatot (e-mailben) a börtönparancsnoksággal. (Két épületben is jártunk: 2015-ben a Gyorskocsi-, 2016-ban pedig a Kozma utcában. Mivel a látogatás szervezése, körülményei és lebonyolítása mindkét épületben hasonló, ezért csak általánosságban fogok beszélni a helyszínekről).

Mint tudjuk a tanulásnak számtalan formája létezik, az iskolai tanulás csak egy, ezek közül. Úgy vélem, hogy az iskolán kívüli alkalmak (múzeumlátogatás, szakmai gyakorlat, nyári munka, városismereti verseny, stb.) jóval hatékonyabbak lehetnek oktatási-nevelési szempontból, mint a csak elméletre alapozott tanítás. Különösen igaz ez a hátrányos helyzetű, nehezen kezelhető diákok esetében. Ezek a gyerekek a tantermekben gyakran unatkoznak. Ezért úgy gondolom, hogy hasznos dolog kivinni őket a „való életbe”, és szembesíteni őket a valósággal. Mivel rabokat nem hívhatok az órára, ezért mi megyünk el hozzájuk.

A diákok kezdettől fogva nagy lelkesedéssel fogadták a tervet, és szó szerint sürgettek, hogy menjünk minél hamarabb!  (a szervezés hónapokat vett igénybe: minden diák nevét és személyi igazolvány számát előzetesen el kellett küldenem, majd több időpont közül a parancsnokság biztosított egyet). Mellesleg a kollégák között is nagy volt az érdeklődés, többen kísérőtanárként jöttek a csoportokkal). A látogatást rövid felkészítés előzte meg, mely lényegében a parancsnoktól kapott levélben foglalt szabályok ismertetését jelenti: pl. öltözködési szabályok, alkoholtilalom, mobiltelefon-használat tilalma stb.). Ezeket a diákok elfogadták.

A látogatás

A börtön közelébe tömegközlekedési eszközökön mentünk. A bejutás nem volt egyszerű, szigorú szabályok szerint zajlott (mint a reptereken). Egy helyi megbízott vezette a csoportot, akitől kérdezni is lehetett. Zárkákat, konditermet, udvart, „dühöngőt”, magánzárkát stb. néztünk meg, miközben utunk során rabokkal is találkoztunk. Számtalan új információval gazdagodtunk pl. milyen típusú bűncselekményekért vannak itt a rabok (a „fogvatartott” a hivatalos terminus technicus), mekkora csomagot kaphatnak, szabad-e telefonálniuk, hány órát tölthetnek szabad levegőn stb. A diákok nagy figyelemmel hallgatták a vezetőnket (volt olyan lány, aki elsírta magát közben). Tanúi lehettünk egy ebédosztásnak is, továbbá bemehettünk egy cellába, ahol a fogvatartottak vigyázzállásban vártak. Sokan megdöbbentünk, mikor kiderült, hogy hány életfogyiglanos rab van az egyik épületszárnyban, és milyen bűnökért. Sok az analfabéta, ők tanulhatnak, sőt érettségizni is lehet. Szerencsés az, akinek jut valami hasznos munka, akár a börtön területén kívül is! Az egyik helyen még arra is volt lehetőség, hogy az egyik rabbal beszélgessünk (sikkasztásért kapott 5 évet).

A látogatás kb. 1,5-2 órás volt. A börtön épületétől mindenki egyénileg ment haza.

Reflexió:

Előzetes feltételezésem volt, hogy a diákok valódi érdeklődéssel, némileg megilletődve fognak érkezni a börtönbe, ami bizonyos értelemben sokkolni fogja őket, de ugyanakkor el is gondolkoznak a látottakon. Elvárásom volt, hogy a következő órára min. 1 oldal terjedelemben számoljanak be a látottakról, az élményeikről és a végén írják le a véleményüket, az esetleges következtetéseket. Bíztam benne, hogy a látottak elrettentik őket a bűncselekményektől és jobban megbecsülik a „kinti” életüket, lehetőségeiket a tanulásra, munkára… Mivel még én magam sem jártam börtönben, bizonyos „drukkal” készültem az eseményre.

Egy nem várt hozadéka is lett a látogatásnak. Kiderült, hogy a BV (Büntetés Végrehajtási) Intézetek munkaerőhiánnyal küzdenek, és szívesen alkalmaznak érettségizett fiatalokat! Egy volt diákunk már náluk dolgozik és ezek szerint másokat is várnak! Ezek szerint ez a látogatás pályaorientáció is volt!

A legtöbben nyilván kifejezték óhajukat, hogy soha nem szeretnének börtönbe kerülni. Úgy gondolom elég erős motiváció volt ez a látogatás, hogy ez valóban ne következzen be!

Ami szintén fontos, hogy remélhetőleg mélyült az empátiájuk, jobban át tudják érezni a társadalom peremére került emberek élethelyzetét, reménytelen kiszolgáltatottságukat, azt, hogy mit jelent eltölteni 1-2 évet is egy ilyen környezetben! Tanulságos volt.

A látogatásokat szeretném folytatni, a következő tanévben is megszerveztem 1-1 börtönlátogatást 2 osztály számára, etika óra keretében.

BGSZC Berzeviczy Gergely Két Tanítási Nyelvű Közgazdasági Szakgimnáziuma

OM: 203061

1047 Budapest, Baross u. 72.

© Copyright Berzeviczy Gergely Szakg. 2020. Joomla weboldalak SiteFace Kft.

Search